Terep-járó: "Dabason élnek orchideák?"

2017. május 14., vasárnap

"Dabason élnek orchideák?" - a Turjános csodavilága

A Dabas határában húzódó vizenyős rétek éreztetik, micsoda élet lehetett az Alföldön a nagy lecsapolások előtt. Ezek a mélyebben fekvő területek épp a sok víz miatt menekültek meg a szántófölddé változástól, illetve van errefelé egy mezőgazdasági értelemben érintetlen, nagy katonai terület is. A "csicsogós" rétek védettek, sőt fokozottan védettek, ezért csak nemzeti parki vezetéssel látogathatóak. Ilyen alkalom volt ez a mostani is.

Pókbangó - Ophrys sphegodes

Kellemes a vonatút a Nyugati pályaudvarról, bár az alig több, mint negyven kilométeres távolság megtétele közel másfél órába telik. Szép a táj, igazi napsütéses májusi vasárnap reggel van. A dabasi végállomástól még négy kilométerre van a találkozóhely, de - ó, gondos szervezés - elvisznek kocsival. Egész sok érdeklődő jött össze a "Dabason élnek orchideák?" túrára. A fokozottan védett területen érvényes közlekedési szabályok ismertetése (értsd: szigorúan libasorban!) után, végre indulás. Vakít a Nap, vékony pulóverem már a hátizsákban lapul.

Úgy érzem magam, mint a gyerek a cukorkásboltban: szinte karnyújtásnyira számtalan csoda, de persze illő távolból kell szemlélnem őket. Itt könnyű komoly kárt okozni óvatlan taposással. Az alap-objektívet és a makro-lencsét teleobjektívre cserélem, és remélem, hogy néhány méteren belül is akad fotóznivaló... és akad bizony. Csodálatos szibériai íriszek, mint megannyi ametisztkristály, áttetszően lebegni látszanak vékony száraikon a zöld fű felett. Felettünk ragadozómadár kering hangtalanul. Óriási, zöld, kövér szöcskék huppognak, és elég sok, a fűből felzavart szúnyog támad rám. A réteket kis árkok szabdalják, bennük tiszta víz folyik. Az elmúlt napokban elég sok eső esett, lábunk alatt is "csicsog" a rét... akik gumicsizmát hoztak, jól tették, bár én is igen elégedett vagyok olasz bakancsom vízhatlanságával. Az egész, finoman hullámzó, homokos hordalék-felszínt a Duna alakította ki valamikor réges-régen.

Ohó... egy sasszemű túratárs máris kiszúrt néhány pirinyó pókbangót. Ez az orchideaféle fokozottan védett, és szinte észrevehetetlen. Én bizony nem láttam volna meg. Ha leguggolok, könnyebb megpillantani a parányi, sötét "pókocskákat"... Rovarutánzó a betyár, és olyan élethű, hogy még a "szeme" is csillog! A "potrohon" H betűre emlékeztető forma fénylik. Úgy nézek a lábam elé, hogy majd' kiesik a szemem, nehogy véletlenül rálépjek egyre is. De vannak errefelé látványosabb orchideák is. A zöld fűből kiemelkednek a vitézkosbor rózsaszín fürtjei, amott az alacsonyabb, tömöttebb hússzínű ujjaskosbor is felbukkan... Átkelünk egy-két vizenyősebb részen - ó, béka is van! sose láttam még erdei békát réten - aztán a finom, mély rózsaszín mocsári kosborok tűnnek szembe, néhány aprócska, fura zöldes-hússzín poloskaszagú kosbor, és... amire nem számítottam, légybangó! Még sose találkoztam vele, és bizony most se vettem volna észre, olyan picike... ha lehetséges, még ritkább, még "fokozottan védettebb", mint a pókbangó. A parányi fekete "rovaroknak" még "csápjai" is vannak. Maximumra tekerem a teleobjektívet, hogy valami látsszon is a képeken... örülök, hogy egyáltalán megpillanthattam ezt a ritkaságot!

Jól látszik, hogy a felszín apró eltérései más és más lényeknek adnak otthont, és az is látszik, hogy mennyire sebezhető ez az élőhely. A kicsit mélyebben fekvő részeken ott pompáznak a szibériai nőszirmok, pár deciméterrel magasabban, szárazabban már a fátyolos nőszirmot találjuk. Ezzel a fajjal se találkoztam eddig! Egy kisebb dombhát-félén újabb orchideafaj egyedei pompáznak: sömörös kosborok! És milyen nagyok! A védett réteket szakszerűen kaszálják, vannak meghagyott "menedék" sávok, amott pedig megállt a víz - kis tavacska keletkezett, és partján máris megjelent a mocsári nőszirom. Messzire sárgállanak virágai. Egy-egy égerfa, kisebb bokros rész tagolja a réteket, a lombok közül láthatatlan sárgarigó kiált, felettünk a pacsirta csak trillázik, trillázik.

A gyerekek nagyon élvezik, amikor visszajutunk a sáros földútra - végre lehet rosszalkodni, gumicsizmával, vagy anélkül beletapicskálni a sárba!